Oktatás

Ahogy a többi működési rendszert, úgy az oktatásirendszert is át kell alakítani, hogy a mai kompetenciákat helyezzük az előtérbe, hogy egy gondolkodó, és gondolkodni akaró társadalmat építhessünk fel.

Alapok

Az elsődleges, és legfontosabb az lenne, hogy a megértés és kritikus gondolkodás eszközeivel a probléma észlelése és annak megoldása legyen.

Hogy, a mostani SZokatatásirendszer által jutalmazott és így előnyben részestett magolás (beseggelés) helyett, a dolgok és azok működésének megértése legyen a fő cél.

A valódi tudás megszerzése.

Ahol nem két lábon járó lexikonokat nevelünk ki, hanem problémamegoldókat. Akik nem elégszenek meg a "felületei probléma megoldásokkal", hanem a dolgok mélyére ásnak, és alapjaiban kezelik a problémákat.

Egy olyan nevelési szemlélettel, ahogy az élni, és élni hagyni a fő gondolat. Avagy a bánj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy mások bánjanak veled.

Ahol megértik azt, hogy ne követeljenek maguknak olyan jogot, amit (bárki)másnak nem adnának meg.

Szoktatás helyett oktatás

Ha ma megkérdezünk valakit, hogy gondoljon arra, hogy mi volt a kedvenc tantárgya, majd azt, hogy mi a legutáltabb, ezután, hogy válaszoljon arra kérdésre, hogy miért, az esetek ca 90%-ban ugyanazt a választ kapjuk mindkettő esetében: a tanár miatt.

Tehát a legtöbb esetben egy-egy tantárgy nem a tananyag miatt lett szeretve, vagy utálva, hanem a tanár miatt.

Ez alól talán a legfőbb kivétel a matematika. Azért hangzik el annyiszor ezek a kérdések, hogy "Miért kell nekem ezt tudnom?", "Mikor fogom én ezt a való életben használni?", mert már azt sem értik, hogy mi a matematika célja.

Ehhez vizsgáljuk meg, hogy hogyan kezdődik a matematika oktatás. A tapasztalat útján megértjük a számok sorrendjét, és azok közötti összeadási kapcsolatot. Ezt követően, ezt megfordítva a kivonásét.

A fontos momentum ez után következik: "Álmodból felkeltve is rá kell tudnod vágni!". Itt verik belénk először ezt a mondatot. Igen a szórzótábla. Nem megértetik a gyerekkel, hogy a szorzás az egy többszörös összeadás, hanem beseggeltetik a szorzótábált. Majd ezután a végtelenségig gyakoroltatják a megértése nélkül.

Itt vész el a legtöbb gyerek a matematika SZoktatásban, mert az erre épülő dolgokat már ugyanúgy nem fogja megérteni.

Nem fogja megérteni, hogy nem az a cél, hogy fejből vissza tudd mondani a másodfokú egyenlet megoldóképletét, hanem hogy lásd azt, hogy egy nagyon összetett és komplex rendszert hogyan lehet megérteni, és felépíteni az alapoktól elemenként.

Az összefüggések meglátásának és megértésének a tantárgya kéne, hogy legyen a matematika.

Szabad egy kérdést?

Igen! Sőt! Már-már kötelező. Aki kérdez, az tanul. Ha van kérdés, akkor tudja, hogy valamit még nem tud.

De nem csak a kérdés szabad, hanem a hibázás is! Illetve a nem tudás is megengedett. Azaz, nem kell mindenre azonnal felelni. Mert könnyen kaphat egy pedagógus is olyan kérdés, amire nem tud válaszolni. Vagy mert nincs meg a kellő tudása, vagy mert nincs meg a kellő kompetenciája.

Szabad azt mondani, hogy nem tudom, utána nézek, vagy azt, hogy erről inkább az X Y tanárt kérdezd meg, ő kompetensebb ebben. Valamint rész adatokkal lehet ellátni a kérdezőt, és hozzátenni a fenti mondatokat.

Az önismeret és KRESz, mint alap kompetencia

A mai rendszer(ek)ben csak azt látjuk, hogy a többiekhez képest milyen a tudásunk egy-egy tantárgyból. De ez több okból is hamis kép. Először is, mert a rendszer pofára osztályoz. Aztán nem a valódi tudás, hanem a magolást jutalmazza. Harmadszor az egyén képességeit teljesen figyelmen kívül hagyja.

Ebbek a megváltoztatásához pedig a legjobb módszer az önismeret. Ami nem külön tantárgyként jelenik meg az iskolában, hanem mint strukturális elemként. Az iskolába kerülés egy tudás, kompetencia, készség és érdeklődési felméréssel kell, hogy kezdődjön.

Ezt minden év elején és/végén elvégezni, és a korábbi eredményekkel összehasonlítani. Kiemelve azt, hogy az adott dologba mennyi időt és energiát fektetett a gyerek, hogy lássa az egyéni fejlődést a többekkel való összehasonlítás mellett.

Egy ilyen strukturális felépítés mellett a gyerek jobban tisztában lesz önmagával. A nehézségeivel, és a tehetségével is.

Az aktuális korlátaival, és azok feszegetésének lehetőségeivel.

Láthatja azt is, hogy a hibázás nem egyenlő a kudarccal, és hogy nincs fejlődés hibázás nélkül. Hogy a hiba valójában egy olyan út megismerése, ami nem vezet (megfelelő) eredményre. De ettől még nem szűnik meg más utakra való átlépésének lehetősége.

KRESz

Általános iskola alsó tagozatban a gyalogos, majd felső tagozatban a kerékpáros KRESz oktatását nagyon fontosnak tartom, ami a mai oktatásból teljesen hiányzik. 

Mind gyalogos, mind kerékpáros KRESz vizsgát kelljen tenni, ha egyedül szeretne gyalogosként és/vagy kerékpárosként a közlekedésben részt venni! 

Ezzel rengeteg baleset előzhető meg. Valamint, a későbbi segédmotoros, vagy autós jogosítványok megszerzését is megkönnyíti, felgyorsítja, mert nem kell a teljes KRESz-t az elejéről kezdeni, hanem elegendő már csak egy kiegészítő tanfolyamot és vizsgát tenni. 

Tehetséggondozás és hátrányok leküzdése

Ugyanabban a rendszerben lehet jól kezelni a kettőt. Tudom, hogy elsőre furcsának hangzik, hogy az előnyöket és a hátrányokat egyformán kezeljük. De ez nem teljesen igaz!

Annyiban igaz, hogy ez a két terület, amibe a legtöbb időt és energiát kell befektetni ahhoz, hogy sikeresek legyünk. Mert mindkettő fejlesztésével az előnyünket javítjuk.

Ehhez egy moduláris tantárgyi felosztást javaslok, ahol a modulok egy-egy félév anyagát foglalja magába.

Három szintet megkülönböztetve: Alap - közép - emelt.

Ezt legkésőbb az általános iskola felső tagozattól tenném elérhetővé a diákok számára, mint egyéni választás, de igazából, már az első évfolyamtól is alkalmazhatő, a pedagógusok ajalnlásával, a szülők együttértésével, de a gyereké az utolsó szó! 

A rendszer lényege, hogy a többségi réteg tudását, tanulási képességét vesszük alapul, azaz a közép szintet.

Minden tantárgyhoz alapból ezt a szintet rendeljük hozzá, de a gyerek minden félévkor módosíthat ezen. Ennek két fő, és egy kiegészítő szempontja van:

• Ha egy tantárgyat leviszel alap szintre, akkor egyet fel kell vinned emeltre.
• A magasabb szint mindig megengedett. (társuló alacsony szint nélkül) 

• Diszek (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia...) esetén adott tantárgyakból x darab esetén megengedett a könnyítés (azaz alap szint felvétele), a kompenzációs emelt szint (nehezítés) nélkül is.

Valamint, az értelmileg akadályozott diákok esetén, adott a könnyített tanrend (alapszint), amitől szintén szabadon eltérhetnek. (mivel, onnan már csak fentebbi szintek vannak) 

Ehhez álljon itt egy általános táblázat ahhoz, hogy mikor melyik szintről melyikre lehet tovább lépni:

Mint az látható, a különböző iskolai szintek (általános~, közép~, technikum, egyetem) is van átfedés.

Valamint az is, hogy az alap szinten kétszer annyi, míg emelt szinten pedig fele annyi idő alatt tanulják meg a diákok ugyanazt a tananyagot.

Továbbá az is látszik, hogy az adott iskolai szinten milyen tudás szintig lehet eljutni minimum, és maximum.

Illetve ehhez a rendszerhez hozzá kell, hogy tartozzon az is, hogy ha a gyermek mondjuk túl vállalja magát, és ezért egyes tantárgyakat nem úgy teljesít, ahogy azt szerette volna, akkor a magasabb szintet elismertetheti az azonos alacsonyabb szinttel.

Az átjárás biztosítása

Nem csak a tantárgyak szintjei közötti átjárás legyen biztosítva, hanem az iskolák közötti is.

Ez első sorban a magasabb iskolai szintekre vonatkozik. Ha a gyereket érdekli egy adott szak, de egy (fél)év múlva rájön, hogy ez neki mégsem jön be (teljesen mindegy, hogy miért), válthasson iskolát. A közületi tárgyait folytathatja azon a szinten, mintha az új iskolában végezte volna. A szakmaiakat meg a nulláról. Már, ha nincs összeegyeztethető, mert ez esetben természetesen azokat is azon a szinten folytathatja.

Igen, így előfordulhat, hogy egy érettségit máskor tesz le, mint a szakmai végzettséget.

És valóban, a technikumi képzés is ennek megfelelően átalakulna.

Ebből látszik, hogy a technikum két részre oszlik. A technikum 9-10 a szakközép iskola folytatása.

Illetve a technikum 1-2 évfolyama -ami érettségivel kezdhető meg - pedig a középiskolai szakmai tananyag 1-4 két félévbe sűrítve, ezzel érve utol a szakközépiskolások tudását.

Korábbi előrelépés

Ez a rendszer azt is biztosítja, hogy ha valaki kiemelkedő tehetség, akkor idő előtt (megszokott korhoz képest korábban) feljebb jusson. 

Azaz, például az általános iskolát nem 8, hanem 7 vagy 6 év alatt fejezze be. 

Rendkívüli esetekben az 5 vagy 4 év is előfordulhat. 

De ezt nem javasolnám, mert a kiemelkedő tantárgyakból így is megszerezhetné a magasabb szintű tudást, a saját korosztálya közegében. 

Nem lenne probléma, hogy ennyivel fiatalabb osztálytárs kerülne egy csoportba? 

Nem. Hiszen a rendszer része, hogy az adott tanórákon (tantárgy/szint) nem feltétlen ugyanazon életkorúak vesznek részt. 

Mert nem mindenki kezdi egyből az emelet szinten. És aki később kezdi el az emeletet, az idősebb lesz abban a csoportban. 

Valamint ha valaki az alap szintről megy a középszintre, szintén ez a helyzet. 

Ehhez nem kéne több tanár? 

Természetesen igen. Tudom, hogy jelenleg nagyon nagy hiány van a pedagógusi pályán. 

Viszont ennek enyhítése sem megoldhatatlan. 

Igen, ehhez a legjobb megoldás egy teljesen úgy gazdasági rendszer. (erről később kerül kiadásra egy bejegyzés)

Viszont, ettől függetlenül is javítható a helyzet. 

Már önmagában, azzal, hogy kompetencia alapú oktatást szorgalmazunk is csökken a pedagógusok terhe. 

Emellett a digitalizálás, és a külön adminisztrációs segítők is tovább csökkenthetik a terheket. 

Azaz, 1-3 embert alkalmazni azért, hogy a tanároknak minimális legyen a "papírozás". 

Csökken a tanárok terhe, és a diákoké is. Így egy nyugodtabb, boldogabb légkör jön létre az iskolákban. 

Mivel a tananyag megértése a fő cél, így a felesleges házi- és iskolaifeladatok eltűnésével rengeteg időt lehet megspórolni. Ami a napi későbbi iskolakezdést, és a korábbi iskolaidő végét is jelentheti. 

Kevesebb óraszám, hatékonyabb. 

Kevesebb gyógypedagógus, hatékonyabb segítség. 

Ugyanígy a nehézségekkel való megküzdés is új alapokra kerülnek. 

Az általános pedagógusok is érdemi kompetenciát szereznének a különböző hátrányt jelentő állapotokról (mint a diszek, AD(H)D, autizmus, értelmileg akadályozottság... ) illetve a többségitől eltérő állapotokról (balkezesség, látásromlás mozgáskorlátozottság, tehetség...) is. 

Ezzel sok terhet véve le a gyógypedagógusokról, de őket nem helyettesítve! 

Mivel a pedagógusok ilyen ismeretekkel rendelkeznek, így könnyebben felismerik azokat, és tudják, hogy kiket és mikor kell (lehet, szabad) bevonni. 

Jobban tudják kezelni ezen diákok szükségleteit, és az osztályközösséget is. 

Bérezés 

A bérrendszerre mindenképp ráfér egy rendezés, mert az a mai egy siralmas állapot. 

Egyrészt, jó lenne, és sok tekintetben előremozdítaná az oktatási helyzetet az alapjövedelemi gazdasági rendszer (bejegyzés és link később). 

De ettől függetlenül, ahogy a politikai életben, úgy a tanári pályán is egy a minimálbérhez, és értékeléshez kötött rendszert képzeltem el. 

Ez 4 rézből állna:

• Alapbér (AB) 
• Idő jutalék (IJ) 
• Értékelési jutalék (ÉJ) 
• Tanulmányi szorzó (TSZ) 

Alapbér

Nagyon egyszerű TSZ×minimálbér 

Idő jutalék 

Ez már kicsit macerásabb, de nem bonyolult. 

Minél régebb óta van valaki a pályán, annál többet keres. 

A mostani bértábla helyett, egy egyszerű képlet. 

Aktív hónapok száma (AH) osztva 240-nel (húsz év hónapjának a számával), maximum egyszeres szóró, szorozva a minimálbérrel (MB). 

(AH/240)×TSZ×MB (max TSZ×MB)

Értékelési jutalék 

Minden hónapban a diákok és az intézményvezetők értékelést adatnak le a pedagógusokra:

-5 -4 -3 -2 -1 0  1  2  3  4  5

A pozitív értékelések átlaga (ÉÁ) adja meg a MB százalékát. 

(ÉÁ/5)×100=É%

É%×TSZ×MB

Tanulmányi szorzó 

Ez a pedagógus tanulmányai alapján járó szorzó. Nem csak a tudományos fokozatot venné figyelmébe, hanem azok mennyiséget, és sokszínűségét. 

Ahol a három irány (sorrendtől függetlenül):

• Szakmai tantárgyak 
• Közületi tudományi (matek, fizika, nyelvek...) 
• Gyógypedagógiai szakirányok

Ezzel, az 1,43-as szorzótól akár a 2,89-es tanulmányi szorzóig is el lehet jutni.  

Így a bérek összegezve:

TSZ×(AB+IJ+ÉJ) = 

TSZ × [ (MB) + (AH/240)×TSZ×BM + É%×TSZ×MB

Azaz a pedagógus fizetés a minimum 1,43MB alaptól 4,29MB - 8,67MB maximumig terjedhet. 

Segítséget oda, ahova kell! 

Viszont, ha a negatív értékelések száma elérni a 25%+1fő mértékét, akkor ott valami nincs rendben! 

Nem járna azonnali kirúgással, mint a politikusok esetén. 

Viszont, egy segítő szándékú megsegítés indulna el automatikusan, melynek célja a problémák, nehézségek feltárása, és megoldása. 

Ugyanilyen eljárás indul automatikusan, ha egy diák legalább a tanárainak negyedére negatív értékelést ad le. 

Ezen folyamatok leírása és eszközei online elérhetőnek kell lenniük, és bármikor kérvényezhetőnek. Akár tanári, akár diák részről! 

Így nem lesz meglepetés sem a folyamat, sem annak elindulása. 

Ugyanitt lehetőséget kell adni az egyéb problémák bejelentésére. 

Legyen az pedagógusi, diák(társi) vagy épp családi probléma. 

Legyen az, szociális, tanulmányi vagy épp testi-lelki. 

Mind a bérezési, mind az új pedagógusi pályamodell, mind az új oktatási rendszer sarkall(hat)ja a diákságot a tanulásra. 

Pedagógiai szakszolgalat

A mostani, központi, soha senki által soha nem látott döntéshozói "bíróság" helyett, legyen, egy tényleges hozzáértő gárda! 

És kik lehetnének hozzáértőbbek, mint a szülők, a tanárok, és az iskolai pszichológus és gyógypedagógiai kar? 

Alapvetően ezen személyek együtt hoznak döntés és határozatot a gyermekről. 

Természetesen, ha szükséges, külső specialista, szakember bevonását is eszközölik, mint például egy autizmus kivizsgálás, és diagnózis kiállítása. 

Akkor nem is lesz központi felügyelet? Mindenki a maga kontojára majd csinál amit akar? 

Nem! Mindenképp szükséges egy független résztvevő is a folytatban, aki a központi ügyintézést is végzi. Statisztika és hivatalos státusz bejegyzés. 

De ezen személyek nem egy központi irodában ülnek, és a gyerekekeket hordják oda, hanem ők járnak majd ki az intézményekbe. 

Minden körzetben, minden intézmény, minden héten kap egy előre egyezett fix időintervallumot. 

Település és intézmény létszám, valamint távolságtól függően lenne kialakítva. 

Ezzel a rendszerrel a diagnosztikai folyamatok is gyorsabbak lehetnek, mert már eleve egy részben hozzáértő csapat adna a gyerekhez egy elemzést, vagy akár egy formanyomtatványt, kérdőívet is, melyet a szakemberekkel közösen alakítanának ki. 

De magát ezt a felmérést is úgy kell kialakítani, hogy szakértők bevonásával határozni meg a folyamatokat. 

Ezzel hosszútávon a saját, a pedagógusok, kollégák, szülők, és a gyerekek munkáját is megkönnyítve.